Andrew Huberman · Egészség és Életmód

Dr. Matt Walker idegtudós feltárja az alvás összetett folyamatait, és gyakorlati tanácsokat ad az agyi regeneráció, a tanulás és a fizikai jólét optimalizálásához. Megismerhetjük a pihentető alvás alapvető protokolljait, beleértve a fény, a hőmérséklet és az életmód hatásait mindennapi teljesítményünkre.
Az alvás nem csupán a tudatállapot passzív szüneteltetése, hanem egy rendkívül összetett, aktív fiziológiai folyamat. Dr. Matthew Walker, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzora és a Miért alszunk? című sikerkönyv szerzője szerint az alvás a leghatékonyabb eszköz agyunk és testünk egészségének napi szintű regenerálására.
Walker elmélete szerint az alvás nem a választott pihenés formájaként fejlődött ki az ébrenlét mellett, hanem ez lehetett az élőlények alapvető, úgynevezett „protostátusza”. Ebben a megközelítésben az ébrenlét egy később kialakult állapot, amelynek „árát” a rendszeres visszatéréssel, az alvással kell megfizetnünk.
Az alvás szerkezete: Az emberi alvás két fő szakaszra osztható: a NREM-alvás (nem gyors szemmozgásos szakasz) és a REM-alvás (gyors szemmozgásos szakasz). Ezek ciklikusan váltják egymást az éjszaka folyamán, meghatározott sorrendben és arányban építve fel az alvás architektúráját.
A REM-fázist gyakran nevezik „paradox alvásnak”, mivel az agyi aktivitás ilyenkor kísértetiesen hasonlít az éber állapothoz – bizonyos agyi területek akár 30%-kal aktívabbak is lehetnek, mint ébrenlét alatt. A különbséget két fő tényező adja:
Biztonsági mechanizmus: Az alvási paralízis evolúciós célja a biztonság. Az agy azért bénítja meg a testet, hogy megakadályozza az álmok fizikai kivitelezését, megvédve az egyént az esetleges sérülésektől.
Míg a vázizmok „fogságba esnek”, az akaratlan működésű izmok – mint a szív és a rekeszizom – zavartalanul működnek tovább, fenntartva az életfunkciókat az intenzív álomtevékenység alatt is.
A REM-alvás során az emberi szervezet különös fiziológiai állapoton megy keresztül, amelyet „autonóm viharoknak” nevezünk. Bár a testet az agytörzs motoros gátlása révén teljes alvási paralízis uralja, az autonóm idegrendszer rendkívül aktív. A szívritmus és a vérnyomás váratlanul, kaotikus módon ingadozik: a drasztikus lassulást hirtelen gyorsulás követi, ahogy a szimpatikus idegrendszer (a „harcolj vagy menekülj” válasz felelőse) aktiválódik.
A paralízis alóli kivételek: Csupán két önkéntes izomcsoport mentesül a REM-fázis alatti bénulás alól: az extraokuláris izmok (amelyek a gyors szemmozgásokat végzik) és a belső fül izmai. A szemmozgás fenntartása valószínűleg a szem elülső csarnokának megfelelő oxigénellátását és folyadékelvezetését szolgálja, megelőzve a pangást.
Egy egészséges felnőtt alvása körülbelül 90 perces ciklusokból áll, amelyek során a NREM- és a REM-fázisok váltják egymást. Az éjszaka folyamán azonban ezen fázisok aránya jelentősen eltolódik:
A „késői lefekvés” csapdája: Az alvás architektúrája kötött. Ha valaki a szokásos 22:30 helyett csak hajnali 3-kor fekszik le, a cirkadián ritmus miatt nem az elejéről kezdi a „programot”. Bár az alvási nyomás miatt jelentkezik némi mély alvás, a szervezet elsősorban a hajnalra ütemezett REM-fázisokat részesíti előnyben, így a mély NREM-alvás jelentős része pótolhatatlanul elvész.
Matthew Walker hangsúlyozza: az alvásmegvonás hatása nem csupán a mennyiségtől, hanem az időzítéstől is függ. Aki az éjszaka elejét hagyja ki, a mély alvástól fosztja meg magát, míg a korai ébredés a REM-fázis aránytalan csökkenését eredményezi.
Az éjszakai alvás során a mély NREM (lassú hullámú) és a REM-fázisok eltérő, egymást kiegészítő fiziológiai feladatokat látnak el. A mély NREM-alvás kritikus szerepet játszik a kardiovaszkuláris egészségben: egyfajta természetes vérnyomáscsökkentőként funkcionál, szabályozza a szimpatikus idegrendszer aktivitását. Hiánya esetén másnap autonóm diszfunkció, rendellenes szívritmus és megemelkedett vérnyomás tapasztalható. Emellett a mély alvás felelős az anyagcsere szabályozásáért és az inzulinérzékenység fenntartásáért; megvonása a vércukorszint szabályozatlanságához és prediabetikus állapothoz vezethet.
Hormonális kettősség: Míg a növekedési hormon felszabadulása elsősorban a mély NREM-fázishoz kötődik, addig a tesztoszteron csúcsszintje és a reproduktív hormonok szabályozása dominánsan a hajnali, REM-gazdag időszakban történik. Ezért az éjszaka második felének lerövidítése közvetlen negatív hatással van a hormonháztartásra.
Gyakori tévhit, hogy az egészséges alvás egyetlen, megszakítás nélküli tömb. Valójában az éjszakai ébredés fiziológiailag kódolt: a 90 perces ciklusok végén, a REM-fázisból kilépve az agy rövid időre éber állapotba kerülhet. Ilyenkor természetes a testhelyzet változtatása (az alvási paralízis oldódása után) vagy akár egy rövid mosdóhasználat. Tudományos szempontból az alvási hatékonyság akkor megfelelő, ha az ágyban töltött idő legalább 85%-át alvással töltjük.
Mikor válhat az ébredés problémává? Az ébredés akkor igényel figyelmet, ha:
A polifázisos alvás egyik szélsőséges formája, az „Uberman” menetrend, 90 perces blokkokra osztaná a napot, rövid szundításokkal helyettesítve az egybefüggő éjszakai pihenést. A kutatások és a Stanford School of Medicine szakértői szerint ez a módszer súlyosan káros. Az emberi biológia és a cirkadián ritmus nem ilyen töredezett működésre szelektálódott. Az Uberman-tervet követők minden teljesítménymutatón (kognitív funkciók, fiziológiai állapot) drasztikus romlást mutatnak, mivel a módszer figyelmen kívül hagyja az alvás természetes architektúráját.
Az evolúció során az alvás minden fázisa fennmaradt, annak ellenére, hogy az egyed kiszolgáltatottá válik közben. Ez bizonyítja, hogy az alvásmennyiség és az alvásminőség nem alku tárgya; a biológiai szabályok elleni küzdelem törvényszerűen betegségekhez és funkcióromláshoz vezet.
A szervezet belső órájának összehangolása alapvető fontosságú az optimális alvásminőség eléréséhez. A folyamat egyik kulcsszereplője a szemben található, nem képalkotó melanopszin sejtek csoportja, amelyek közvetlenül tájékoztatják az agyat a napszakról.
A cirkadián ritmus megfelelő beállításához elengedhetetlen a korai fényhatás. Matthew Walker és Andrew Huberman egyetértenek abban, hogy ébredés után, a testhőmérséklet emelkedő szakaszában, ideális esetben 30–40 perc természetes napfényre van szükség. Ez még borús időben is hatékonyabb, mint a beltéri világítás.
A lux ereje: Míg egy jól megvilágított iroda csupán kb. 500 lux fényerőt biztosít, egy borús napon a szabadban 1000–5000 lux érheti a szemet. Ez a különbség alapvetően meghatározza a biológiai óra újraindításának (resetelésének) hatékonyságát.
Walker saját rutinja során az „ingerek halmozását” alkalmazza: reggel 7:45 és 8:00 között egy keleti fekvésű, hatalmas ablakokkal rendelkező edzőteremben végzi kardióedzését. Ez a kombináció (mozgás és fény) felerősíti az éberségi szignálokat. Kutatások igazolják, hogy azok a munkavállalók, akik ablak mellett dolgoznak, jelentősen jobb alvási hatékonysággal rendelkeznek, és átlagosan több mint 30 perccel többet alszanak éjszaka.
Az ébrenlét során az agyban folyamatosan halmozódik az adenozin, ami a sejtek energiafelhasználásának mellékterméke. Ez hozza létre az alvási nyomást.
Az adenozin egy gátló neurotranszmitter, amely az A1 és A2 receptorokhoz kapcsolódva kettős hatást fejt ki: gátolja az agy éberségért felelős területeit, miközben serkenti az alvást elősegítő központokat.
A koffein pszichoaktív stimulánsként működik: szerkezetileg hasonlít az adenozinhoz, így képes elfoglalni annak receptorait, blokkolva a fáradtságérzetet. Emellett a dopaminszint emelésével tovább fokozza az éberséget. Huberman javaslata szerint érdemes a koffeinbevitelt 90–120 perccel az ébredés utánra halasztani, hogy hagyjuk a szervezet saját éberségi mechanizmusait természetes módon beindulni.
Összegzés: Az alvásminőség javításának két legegyszerűbb eszköze a korai, természetes fénynek való kitettség és a tudatos koffeinidőzítés, amelyek közvetlenül befolyásolják az adenozinszintet és a cirkadián ciklust.
A koffein szerkezete hasonlít az adenozinhoz, így képes versengeni annak receptori helyeiért. Úgy működik, mint egy betolakodó, aki elfoglalja a széket az adenozin elől, de nem aktiválja azt – funkcionálisan inaktiválja a receptort. Bár az agyban lévő adenozin mennyisége nem csökken, az idegrendszer nem érzékeli a fáradtság jeleit. Amint a szervezet lebontja a koffeint, az összes felgyülemlett adenozin egyszerre árasztja el a szabadon maradt receptorokat; ez a jelenség a „koffein-összeomlás” (caffeine crash).
A koffein felezési ideje: Egy átlagos felnőttnél ez körülbelül 5-6 óra. Ez azt jelenti, hogy egy délután 4-kor elfogyasztott kávé koffeintartalmának negyede még éjfélkor is aktívan blokkolja az adenozinreceptorokat, nehezítve az elalvást vagy rontva az alvásminőséget.
A koffein lebontásának sebességét a máj *citokróm P450* enzimcsaládja határozza meg. Két specifikus génvariáns dönti el, hogy valaki „gyors” vagy „lassú” lebontó. A lassú lebontók még órákkal a fogyasztás után is érzik a stimuláló hatást, míg a gyors lebontók akár egy esti eszpresszó után is képesek elaludni.
A láthatatlan rombolás: Még ha valaki el is tud aludni koffein fogyasztása után, a NREM-alvás (mély alvás) intenzitása akár 30%-kal is csökkenhet. Ez olyan mértékű minőségromlás, mintha az illető egyetlen éjszaka alatt 10-12 évet öregedne biológiailag.
Az alvás architektúrájának megőrzése érdekében javasolt a koffeinbevitelt a lefekvés előtt 8-10 órával beszüntetni. A cél nem a teljes megvonás, hanem a tudatosság: a reggeli fáradtságra ivott kávé gyakran egy ördögi kör része, ahol az előző napi koffein miatti rossz alvásminőséget próbáljuk kompenzálni.
Az alkohol jelentősen rontja az alvásminőséget azáltal, hogy töredezetté teszi azt. Aktiválja a szimpatikus idegrendszert (üss vagy fuss válasz), ami éjszakai ébredésekhez vezet. Bár ezen ébredések többsége szubjektíven nem emlékezetes, az alvás folytonossága megszűnik, ami másnap fáradtsághoz és kognitív visszaeséshez vezet.
A szedáció és az alvás különbsége: Míg a természetes alvás során az agyi aktivitás ritmikus mintázatokat követ, a szedáció során az idegsejtek tüzelése kaotikusabb vagy mesterségesen elnyomott, így elmaradnak a regeneratív folyamatok.
Az alkohol az egyik legpotensebb REM-alvás gátló szer. Mivel a REM-fázis egyfajta „éjszakai terápiaként” szolgál az érzelmi egészség megőrzéséhez, hiánya fokozott érzelmi reaktivitást és ingerlékenységet okoz. Már egyetlen pohár bor vacsora mellé történő elfogyasztása is kimutathatóan csökkenti a REM-fázis mennyiségét.
A Harvard kutatásai (Beth Clement csoportja) szerint a REM-alvás a hosszú élettartam egyik legfontosabb lineáris előrejelzője: kevesebb REM-fázis magasabb összhalálozási kockázattal (all-cause mortality) jár együtt.
A REM-alvás és a halálozási kockázat: A kutatási adatok szerint a REM-alvás mennyiségének minden 5%-os csökkenése 13%-kal növeli az összhalálozási kockázatot. Bár a mély alvás (NREM) is kritikus, a REM-fázis hiánya közvetlenebb összefüggésbe hozható az élettartam rövidülésével.
Időzítés és metabolitok: Az alkohol és a THC hatása dózis- és időfüggő. Az alkohol esetében nem maga az etanol, hanem annak bomlástermékei (aldehidek és bizonyos ketontestek – nem összetévesztendő a ketózissal) fragmentálják az alvást. Minél nagyobb az időbeli távolság a fogyasztás és a lefekvés között, annál kisebb a „becsapódási zóna” az alvásminőségre nézve.
A CBD (kannabidiol) a kannabisz nem pszichoaktív összetevője. Jelenleg a kutatások még zajlanak a pontos hatásmechanizmusáról, de az egyik legnagyobb probléma a piacon lévő kiegészítők tisztasága. A címkén feltüntetett dózis ritkán egyezik a valós tartalommal, ami megnehezíti a terápiás alkalmazást.
Az alvás az a „dagály, amely minden egészségügyi hajót megemel”. Mielőtt drága kiegészítőkhöz nyúlnánk, az alvásmennyiség és -minőség optimalizálása a legalapvetőbb lépés a mentális és fizikai egészség felé.
A CBD (kannabidiol) hatása az alvásra jelentősen eltér a THC-tól; jelenleg nem mutatkoznak azok a káros torzítások az alvás architektúrájában, amelyek a THC-ra jellemzőek. A kutatások azonban dózisfüggő kettősséget tükröznek. Míg a THC pszichotróp hatású, a CBD nem vált ki bódultságot, de befolyásolja az éberségi szintet. Alacsony dózisban (kb. 5-10 mg) a CBD paradox módon éberségfokozó hatású lehet, ami nehezíti az elalvást. A szedatív, alvást segítő hatás jellemzően csak magasabb, 25 mg feletti adagolásnál jelentkezik.
A piacon lévő termékek tisztasága és a hatóanyag-tartalom pontossága bizonytalan, ezért a harmadik fél által végzett laboratóriumi tesztek ellenőrzése javasolt a szennyeződések elkerülése érdekében.
A melatonin felszabadulását a szembe jutó fény szabályozza. Természetes körülmények között – ahogyan azt a vadászó-gyűjtögető közösségeknél megfigyelték – a szürkület közeledtével a fény „fékpedálja” felenged, és a melatonin szintje emelkedni kezd. Ez a folyamat általában 1-2 órával az elalvás előtt indul meg, felkészítve a szervezetet a pihenésre.
A belső óra szinkronizálása: Az agy fő biológiai órája, a szuprachiazmatikus mag (SCN), önmagában nem pontos (kb. 24 óra 30 perces ciklusban fut). Külső tényezők, mint a napfény, a hőmérséklet és az étkezés „húzzák fel” ezt a belső órát naponta pontosan 24 órára. A melatonin ebben a folyamatban a kémiai hírvivő, amely tudatja a test többi részével, hogy eljött az éjszaka.
Matthew Walker hangsúlyozza, hogy a melatonin nem magát az alvást generálja, hanem az alvás időzítéséért felel. Olyan, mint az indítóbíró a 100 méteres síkfutásnál: felsorakoztatja a versenyzőket és elindítja a futamot, de magában a versenyben (az alvás fenntartásában és architektúrájában) már nem vesz részt.
A pótlás hatékonysága: Egy átfogó meta-analízis szerint egészséges felnőtteknél a melatonin-kiegészítés meglepően csekély hatással bír:
Bár a melatonin „gyenge eszköznek” tűnik az átlagember számára, bizonyos esetekben hasznos lehet:
Adagolási problémák: A patikákban kapható 3–12 mg-os dózisok gyakran nagyságrendekkel meghaladják a szervezet természetes, nanogrammokban mérhető éjszakai termelését, ami felveti a túladagolás és a receptorok deszenzitizációjának kockázatát.
Szuprimegfiziológiás dózis: Olyan hatóanyag-mennyiség, amely jelentősen meghaladja a szervezetben természetesen előforduló szintet, ezáltal nem várt vagy káros biológiai válaszokat válthat ki.
Az alvásminőség javítására irányuló törekvések gyakran vezetnek a természetes kiegészítők világába. Míg egyes népszerű szerek mögött szilárd tudományos bizonyítékok állnak, mások hatékonysága inkább a szubjektív tapasztalatokon alapul.
Bár a valeriánát széles körben alkalmazzák alvássegítőként, a tudományos adatok ellentmondásosak. Hét jelentős, randomizált, placebo-kontrollos vizsgálatból öt semmilyen mérhető javulást nem mutatott az alvásminőségben, kettő pedig nem hozott egyértelmű eredményt. Egy átfogó tanulmányban több mint 25 különböző alvási mutatót vizsgáltak, de a valeriána egyikre sem gyakorolt statisztikailag szignifikáns hatást. Esetleges előnyei valószínűleg a placebo-hatásnak tulajdoníthatók.
A fanyar cseresznye (tart cherry) levével végzett kutatások ígéretesebb képet mutatnak. Három független, randomizált vizsgálat is pozitív hatásokról számolt be:
A kivi fogyasztása – különösen héjastól – szintén előnyös lehet. Egy humán kísérlet szerint a kivi lerövidítette az elalvási időt és növelte az alvás hatékonyságát.
Hatásmechanizmus: Állatkísérletek rávilágítottak, hogy a kivi alvást támogató hatása blokkolható GABA-antagonistákkal. Ez arra utal, hogy a gyümölcsben lévő vegyületek a GABA (gamma-aminovajsav) rendszeren keresztül hatnak, amely az agy fő gátló neurotranszmittereként „fékként” funkcionál az idegrendszerben, elősegítve az ellazulást.
Új kiegészítő (pl. apigenin vagy gyümölcskivonatok) tesztelésekor javasolt egy hónapos alapvonal-mérést végezni (kiegészítő nélkül), majd egy-két hónapig szedni a szert, végül elhagyni azt. Ha az alvásminőség a szer elhagyásakor romlik, az megerősíti a készítmény valódi hatékonyságát a placebo-hatással szemben.
Bár a táplálékkiegészítők hasznosak lehetnek, az alváskutatók hangsúlyozzák: az elsődleges eszközök mindig a viselkedési rutinok (fényhatás szabályozása, hőmérséklet). A kognitív viséltetésterápia inszomniára (CBT-I) hosszú távon hatékonyabb, mint bármilyen altató vagy kiegészítő, mivel nem okoz „visszacsapó” (rebound) inszomniát a kezelés abbahagyásakor.
Mechanizmus: A szerotonin gátolja a REM-generáló neuronokat az agytörzsben. Ha a szintje nem csökken le a kritikus pont alá, az agy nem képes átváltani a mély álomlátás fázisába, ami felborítja az éjszakai alvás szerkezetét.
Tanácsok a szunyókáláshoz:
Az alváskutatásban központi kérdés, hogy létezik-e károsan sok alvás. A statisztikák az összesített halálozási kockázat (all-cause mortality) tekintetében egy „J-alakú” görbét mutatnak: míg a 7 óránál kevesebb alvás egyértelműen növeli a kockázatot, a 9 órát meghaladó időtartam felett a görbe ismét emelkedni kezd.
Ez a korreláció azonban nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést. A tudomány jelenleg két fő magyarázatot kínál erre a jelenségre:
A klinikai hiperszomnia gyakran társul depresszióhoz, ám a vizsgálatok szerint ez sokszor nem tényleges alvás, hanem az anhedónia miatti ágyban tartózkodás. Fontos különbséget tenni az elalvás és ébredés között eltelt idő, valamint a ténylegesen alvással töltött órák száma között.
Bár elméletileg – a táplálékhoz vagy az oxigénhez hasonlóan – létezhet fiziológiai túladagolás, a modern társadalomban a lakosság nagy részét nem a túl sok, hanem a krónikusan kevés alvás veszélyezteti. Az optimális tartomány továbbra is a 7–9 óra minőségi alvás.
A „felfokozott, de fáradt” (wired and tired) állapot: Ez a jelenség akkor fordul elő, amikor a szervezet alvási nyomása magas, de a túlzott stressz vagy szorongás miatt az idegrendszer nem képes kikapcsolni. A szexuális kielégülés segíthet átvágni ezt a „biológiai gátat” azáltal, hogy csökkenti a fiziológiai éberséget.
A konszenzusos szexuális aktivitás – legyen szó páros együttlétről vagy maszturbációról – hatékony eszköze lehet az alvásminőség javításának, míg a krónikus alváshiány módszeresen rombolja a libidót és a párkapcsolati harmóniát.
Egy rossz éjszakát követően az ösztönös kompenzáció gyakran ront az állapoton. Michael Perlis tanácsa alapján ilyenkor a legfontosabb teendő a „semmittevés”: tilos a szokásosnál később ébredni, napközben szunyókálni, extra koffeint fogyasztani vagy korábban lefeküdni.
A kompenzáció elkerülésének fiziológiai oka az alvási nyomás fenntartása. A napközbeni alvás vagy a késői ébredés csökkenti az adenozin szintjét, így este nem alakul ki a szükséges álmosság, ami fenntartja az inszomnia körforgását.
Az alvás nem egy bináris kapcsoló, hanem egy fokozatos fiziológiai folyamat, amely leginkább egy repülőgép leszállásához hasonlítható. Elengedhetetlen egy fix esti rutin kialakítása (például meditáció, könnyű nyújtás vagy olvasás), amely jelzi a szervezetnek az átmenetet.
Allison Harvey (Berkeley-i Kaliforniai Egyetem) kutatása szerint a bárányok számolása kontraproduktív. Ehelyett a mentális séta hatékony: egy jól ismert útvonal (pl. erdei ösvény) részletes vizualizációja segít elterelni a fókuszt a belső szorongásról.
A lefekvés előtt 1-2 órával végzett naplóírás segít lezárni az „érzelmi böngészőlapokat”. Az aggodalmak papírra vetése csökkenti az agyi aktivitást, megelőzve, hogy a szimpatikus idegrendszer túlműködése miatt a gép „forró motorral” próbáljon meg nyugalomba kerülni.
Az éjszakai ébredések során tapasztalt szorongás minőségileg eltér a nappali aggodalomtól. Matthew Walker megfigyelései szerint a hajnali 3 és 4 óra közötti gondolatokat gyakran aránytalan katasztrofizálás és rumináció (kényszeres rágódás) jellemzi. Ennek hátterében az autonóm idegrendszer szabályozási zavara és a prefrontális kéreg csökkentett kontrollja állhat, ami felerősíti a pánikszerű érzelmi válaszokat.
A „gondolatnapló” hatásmechanizmusa: A lefekvés előtti naplóírás nem csupán pszichológiai megnyugvást ad, hanem kognitív tehermentesítést is végez. A kutatások szerint a teendők és aggályok papírra vetése akár 50%-kal is csökkentheti az elalváshoz szükséges időt, ami összemérhető egyes altatószerek hatékonyságával.
A mentális egészség és az alvás kapcsolata kritikus: a statisztikák szerint az öngyilkossági ráták aránytalanul magasabbak az éjszakai órákban. Bár ez összefügghet a magánnyal is, a fiziológiai állapot is rontja a helyzetértékelést. A szakértők két gyakorlati tanácsot javasolnak az éjszakai szorongás mérséklésére:
Gyakorlati tanács: Ha éjszaka felébred, álljon ellen a kísértésnek, hogy megnézze a pontos időt. A 3:22-kor látott kijelző csak fokozza a frusztrációt, és aktiválja a szimpatikus idegrendszert, ami lehetetlenné teszi az elalvást.
Matthew Walker és Andrew Huberman hangsúlyozzák, hogy a tudományos ismeretterjesztés (mint a The Matt Walker Podcast vagy a Miért alszunk?) célja az egyéni életminőség javítása közérthető, alkalmazható stratégiákon keresztül.
| Kifejezés | Magyarázat |
|---|---|
| Adenozin | A nap folyamán az agyban felhalmozódó kémiai anyag, amely az alvási nyomást generálja. |
| Cirkadián ritmus | A szervezet belső, körülbelül 24 órás biológiai órája, amely az alvás-ébrenlét ciklust szabályozza. |
| REM-alvás | Gyors szemmozgásos alvási fázis, amely során az álmodás nagy része történik és az agy rendkívül aktív. |
| NREM-alvás | Nem gyors szemmozgásos alvás, amely több szakaszra oszlik, beleértve a mély, regeneráló alvást. |
| Alvási paralízis | A REM-fázis alatt fellépő állapot, amikor az agy megbénítja a vázizmokat az álmok fizikai kivitelezésének megakadályozására. |
| Melatonin | A tobozmirigy által termelt hormon, amely jelzi a szervezetnek az éjszaka eljövetelét. |
| Alvási hatékonyság | Az ágyban töltött idő és a ténylegesen alvással töltött idő százalékos aránya. |
| Koffein felezési ideje | Az az időtartam (kb. 5-6 óra), amely alatt a szervezet a bevitt koffein felét lebontja. |
| Szimpatikus idegrendszer | Az autonóm idegrendszer „üss vagy fuss” válaszért felelős ága, amely gátolhatja az elalvást. |
| Kognitív viselkedésterápia inszomniára (CBT-I) | Egy nem gyógyszeres módszer az alvászavarok kezelésére, amely pszichológiai technikákat alkalmaz. |
| Hipnogram | Az alvási fázisok éjszakai eloszlását ábrázoló grafikon. |
| Anxiolitikum | Szorongásoldó hatású anyag vagy gyógyszer. |
| GABA | A központi idegrendszer fő gátló neurotranszmittere, amely elősegíti a relaxációt. |
| Növekedési hormon | Az alvás alatt felszabaduló hormon, amely a szövetek regenerációjáért és az anyagcseréért felelős. |
| Szubjektív alvásminőség | Az egyén saját érzete arról, hogy mennyire pihentető volt az alvása. |
| Alvási tehetetlenség (Inertia) | Az ébredés utáni átmeneti kábultság és csökkent éberség állapota. |
| Triptofán | A szerotonin előanyaga, egy aminosav, amelyet gyakran alvássegítőként emlegetnek. |
| Kortizol | Stresszhormon, amelynek szintje normál esetben alváskor alacsony, ébredéskor pedig megemelkedik. |
| Szuprachiazmatikus mag (SCN) | A hipotalamuszban található terület, amely a test központi biológiai órájaként funkcionál. |
| Alvási nyomás | Az adenozin felhalmozódása által kiváltott biológiai igény az alvásra. |